Mit jelent a letartóztatás?
A letartóztatás elrendelése és végrehajtása sokak számára egyet jelent a bűnügyi
sorozatokban látott jelenetekkel. A hatályos büntetőeljárási törvény azonban
pontosan meghatározza mit jelent a letartóztatás és milyen feltételek mellett
rendelhető el. A törvény 277.§ (4) bekezdése szerint akkor lehet letartóztatni valakit,
ha kizárólag így biztosítható a terhelt jelenléte; enélkül a bizonyítás nehezebbé válna
vagy meghiúsulna; illetve csak így akadályozható meg a bűnismétlés.
A letartóztatás akkor jogszerű, ha a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél távoltartással, illetve bűnügyi felügyelettel
nem biztosítható, a következő okokra tekintettel:
a bűncselekmény jellege
a nyomozás állása és érdekei
a terhelt személyi és családi körülményei
a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személy viszonya
a terhelt büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartása.
Mikor rendelhető el a letartóztatás?
A letartóztatás röviden megfogalmazva a terhelt személyi szabadságának bírói
elvonása. A terhelttel szemben alkalmazhatóak személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedések, ide tartozik a távoltartás, bűnügyi felügyelet,
letartóztatás és előzetes kényszergyógykezelés. Ezek a kényszerintézkedések akkor
rendelhetők el, ha szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folyik
eljárás, a terhelt a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható, vagy
vele szemben vádat emeltek, és a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél léréséhez
szükséges, a cél más módon nem biztosítható.
A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének,
meghosszabbításának és fenntartásának általános feltételei mellett a következő
különös okok közül is fenn kell állnia legalább egynek:
a terhelt jelenléte kizárólag így biztosítható, mivel a terhelt megszökött,
szökést kísérelt meg, illetve a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság elől
elrejtőzött,
megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a büntetőeljárásban elérhetetlenné
válna (megszökne, elrejtőzne),
a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő
vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, vagy tárgyi
bizonyítási eszközt, elektronikus adatot vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot
megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett,
megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így
különösen a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene,
jogellenesen befolyásolna, tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot vagy
vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisítene, meghamisítana vagy
elrejtene,
a terhelt a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező
bűncselekményt folytatta, vagy a gyanúsítotti kihallgatását követően elkövetett
újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt
gyanúsítottként hallgatták ki,
megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített
bűncselekményt véghez vinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt
folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt
követne el.
Hogyan rendelik el a letartóztatást?
A letartóztatás elrendelésére a bíróság jogosult. A tárgyalás nem nyilvános, ami azt
jelenti, hogy hozzátartozók nem lehetnek jelen. Ez alól kivételt jelent a fiatalkorú
fogvatartott tárgyalása. Ha a bíró helyt ad az ügyész indítványának, elrendelik a
terhelt letartóztatását. A letartóztatás általános és különös feltételeinek minden
esetben fenn kell állniuk, mert enélkül nem jogszerű a büntetés-végrehajtási
intézetben végrehajtandó kényszerintézkedés.
Letartóztatás és őrizetbe vétel
A letartóztatással kapcsolatban a terhelt és hozzátartozóinak talán első gondolata,
hogy mennyi ideig kell őrizetben maradni. Nagyon fontos elkülöníteni az
időtartamokat a vádirat benyújtása mentén. Ha a vádemelés előtt rendelik el a
letartóztatást, az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott
határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tarthat.
A bíróság a letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig alkalmanként
legfeljebb három hónappal, ezt követően pedig alkalmanként legfeljebb két hónappal
meghosszabbíthatja. A vádemelés előtt történő letartóztatást az ügyészség
indítványára hosszabbíthatja meg a bíróság, a letartóztatás tartamának lejárta előtt
legalább öt nappal.
A vádemelést követően érvényes az a szabály, hogy az elsőfokú vagy a másodfokú
bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott
letartóztatás legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig
tart.
A letartóztatás felső határa aszerint változik, hogy a terhelttel szemben hány év
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban az eljárás.
Ennek alapján a letartóztatás legfeljebb
egy évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
két évig tart, ha öt évnél nem súlyosabb,
három évig tart, ha tíz évnél nem súlyosabb,
négy évig tart, ha tíz évnél súlyosabb,
öt évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
A letartóztatás felső határaként megjelölt öt éves időtartam további egy évvel
meghosszabbodik, ha bizonyos törvényben megjelölt feltételek fennállnak, például a
vádemelésre bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt kerül sor, vagy
terrorcselekmény bűntette miatt történt a vádemelés.
Tanácsok a hozzátartozóknak: csomagátadás és kapcsolattartás
A fogvatartottak részére átadható csomagokról a büntetés-végrehajtási intézet dönt a
hatályos jogszabályok alapján. Az engedélyesett kapcsolattartók úgynevezett zárt
láncú csomagküldési rendszeren keresztül tudnak gondoskodni hozzátartozójuk
egyedi élelmiszer-, tisztálkodási szer vagy gyógyszerszükségleteiről.
A büntetés-végrehajtási intézet a tiltott tárgyak és csomagok bejuttatásának
elkerülése érdekében szigorúan szabályozza ezt a zárt láncú rendszert. A
kapcsolattartónak egy webshop felületen kell regisztrálnia, ahogy egyedi ellenőrző
kódot és azonosító számot kap, mellyel belépve a korlátozásoknak és szabályoknak
megfelelő csomagküldeményt állíthat össze és juttathat el a fogvatartott részére.
A fogvatartott akkor jogosult csomagot kapni, ha például nem merítette ki a havi
keretet, nem tölt magánelzárást, illetve a kapcsolattartó rendelkezik csomagküldési
engedéllyel. A csomagküldés díját online bankkártyás fizetéssel vagy átutalással
lehet teljesíteni, amit az összeg beérkezésétől számított három napon belül a
büntetés-végrehajtási intézet átad a fogvatartottnak.
A fogvatartott az ügyész, illetve a bíróság engedélye alapján az általa megjelölt
személlyel kapcsolatot tarthat. A kapcsolattartáshoz az érintett személy
hozzájárulása, regisztrációja, illetve a megfelelő kapcsolattartói nyilatkozat kitöltése
szükséges. Amennyiben a büntetőeljárás lefolytatása érdekében szükségesnek
tartja, a bíróság vagy az ügyészség korlátozhatja, megtilthatja a kapcsolattartást. A
fogvatartott kapcsolatot tarthat védőjével, jogi képviselőjével. A kapcsolattartás
módjai lehetnek például levelezés, látogatás, telefonálás, csomagküldemény,
elektronikus kapcsolattartás. A büntetés-végrehajtási intézet minden kapcsolattartási
módnak meghatározza a szigorú szabályait, amelyek betartása kötelező.
Óvadék és a letartóztatás
Az óvadék a bíróság által meghatározott pénzösszeg, amelynek célja a bíróság által
elrendelt távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet magatartási szabályai megtartásának,
valamint a terhelt eljárási cselekményeken való jelenlétének elősegítése. Az óvadék
összegét a bíróság állapítja meg, tekintettel a terhelt vagy védője által benyújtott
indítványban megjelölt összegre.
Az óvadék letétele esetén a bíróság enyhébb személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedést rendelhet el, vagy enyhébb magatartási
szabályokról dönthet. Az óvadék tárgya kizárólag pénz lehet, amit a terhelt vagy
védője tehet le. Az összeg nagyságát illetően az óvadék nem lehet kevesebb, mint
ötszázezer forint. A bíróság az összeg meghatározásánál több szempontot
figyelembe vesz, különösen a bűncselekmény tárgyi súlyát, illetve a terhelt személyi
és vagyoni körülményeit.
Az óvadékot a megállapító határozat véglegessé válásától számított három hónapon
belül lehet letenni, amely nem vonható vissza. Az óvadék összege visszajár, ha a
terhelttel szemben alkalmazott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés megszűnt. Az összeg nem jár vissza az óvadék letételét
követően, ha a terhelt letartóztatása azért nem valósult meg, mert a terhelt
elérhetetlenné vált, illetve, ha azt a terhelt magatartása indokolja.
A letartóztatás végrehajtása, helyszíne
A letartóztatás végrehajtásáról az ügyészség rendelkezik, amelyet – ha az eljárási
cselekmények elvégzése miatt indokolt, – rendőrségi fogdában kell végrehajtani.
Összesen legfeljebb hatvan nap lehet a tartama. Ha az ügyészség olyan határozatot
hoz, amelyben elrendeli a gyanúsított rendőrségi fogdában történő elhelyezését,
nincs helye panasznak. Mi a teendő akkor, ha a terhelt egyévesnél fiatalabb
gyermeket gondozó nő? A bíróság ebben az esetben a védő vagy a terhelt
indítványára olyan elhelyezésről rendelkezik, ahol a terhelt a gyermekkel együtt tud
lenni.
Hogyan szüntethető meg a letartóztatás?
A letartóztatás megszüntetése iránt az ügyészség, a terhelt, illetve a védője
terjeszthet elő indítványt. Lehetőség van arra is, hogy enyhébb, a személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése miatt
nyújtsanak be indítványt. A beérkezett indítványt a bíróság először érdemben
megvizsgálja, majd erről határozatot hoz. A bíróság akkor is beszerzi az ügyészség
észrevételét vagy indítványát, ha eredetileg nem az ügyészség kezdeményezte a
letartóztatás megszüntetését. A bíróság abban az esetben mellőzheti az indítvány
elbírálását, ha az előterjesztés és az elbírálás között a letartóztatást
meghosszabbította vagy fenntartotta. A bíróság az elbírálás mellőzéséről egyidejűleg
köteles értesíteni a terheltet és a védőjét.
A letartóztatás elrendelését, annak időtartamát és a végrehajtás helyszínét tekintve
könnyen belátható, hogy összetett, nagy tapasztalatot és rálátást igénylő területről
van szó. A letartóztatás körülményeit és az eljárás kimenetelét illetően óriási
riadalom és bizonytalanság lehet úrrá a terhelten és hozzátartozóin.